A levenduláról

A francia levendula (Lavandula angustifolia) a legfinomabb aromájú levendula, mely a leginkább elterjedt fajta Magyarországon. Egyéb népi elnevezései : orvosi levendula, keskenylevelű levendula, közönséges levendula. Eredetileg mediterrán növény, mely a visszametszések során elbokrosodik, szabadföldbe kiültetve télen sem károsodik és sokáig, akár 40-50 évig is elél. A kifejlett növény magassága virággal együtt 60-80 cm, a bokrok átmérője 50-100 cm is lehet. Levele hosszúkás, , ezüstös-zöld színű. Virágzata hengeres, 6-8 cm hosszú, színe a jellegzetes levendulakék, mely a sötét kékeslilától a fakóbb ibolyakékig változhat. Időjárástól és környezettől függően június elejétől egészen július végéig eltarthat virágzása, de egyes fajták másodvirágzásra hajlamosak, ezért akér szeptember-októberig is gyönyörködhetünk bennük. Az angol levendula (Lavandula intermedia) aromája markánsabb, illata erősebb és fanyarabb a franciánál. Mennyiségre több az olaja, viszont kisebb értékű. Erőteljesebb növekedésű, hibrid fajta, mely magot nem hoz, csak tőosztással szaporítható. Virágzata tömött és hegyes. Levelei ezüstösebbek a franciánál. Fagyra érzékenyebb, talaj- és vízigényesebb, mint a francia fajta. Könnyen elfásodik, ezért szinte minden évben vissza kell metszeni. Vigyázat!! Egyes fajták nem fagyállóak, ezért érdemes termelőtől vásárolni a palántát!

A levendulát szaporítani lehet magról, melyet késő ősszel kell a szabadföldbe, cserépbe, melegágyba elültetni, majd tavasszal palántázni, míg addig erősödik, hogy ki lehet ültetni.Lehet helyben vetéssel is szaporítani, és késöbb szétültetni a kis palántákat. Ez eltarthat egy, de inkább két évig is. Egyetlen levendulamagból fejlődik ki végül több év alatt a levendulabokor, a mag ritkán csíraképtelen. Tőosztással is szaporítható, de a növényt visszaveti a fejlődésben ha nem vágjuk vissza. A szabadgyökerű levendulapalánta kora tavasszal vagy késő ősszel ültethető, míg a konténeres levendulapalánta fagymentes időben bármikor.

Napos és meleg helyre kell ültetni a levendulát, különösebb talajigénye nincsen, de szereti a meszes, agyagos, tápanyagokban szegény földet, szárazságtűrő. A legfontosabb a sok napfény. Évelő növény, télre megáll a növekedésben, tavasszal pedig frissen hajtja zöld hajtásait. A bokrosodás elősegítésére virágzás után vágjuk vissza a bokrot a felére-kétharmadára. A levendulabokor így időről időre megújul és jelentős mennyiségű levendulavirágot fog hozni minden évben. Az ültetési távolság attól függ, mit szeretnénk. Ha szegélyt vagy sövényt szeretnénk kialakítani, akkor a tövek közti távolság 50 cm vagy ennél kisebb is lehet, de a nagyobbra növő angol fajták akár szoliterként kiültethetők.

A levendula különösebb gondozást nem igényel, szárazságtűrő, kártevői nincsenek. A túlzott, rutinszerű öntözést kerülni kell, mint ahogy az árnyékos helyekre való ültetést is. Évente , kétévente, virágzás után felére-kétharmadára visszametszve folyamatosan megújul a levendulabokor. Virágát friss felhasználásra és szárításra a virágzás közepén vágjuk le, olajlepárlásra a virágzás vége felé arassunk. Ha időben arattunk nyáron, ősszel egy másodvirágzásra is számíthatunk. Semmilyen permetezésre nincs szükség, mivel kártevője nincs.Egyes állatok egészségügyi célokból szétfekszik a töveket, valószínüleg az élősködőket akarnak ílyen módszerrel távoltartani.

Virágzás elején, amikor a kis levendulaszirmok még nem nyíltak ki teljesen, szárral együtt vágjuk le, árnyékos, szellős helyen szárítsuk. Ha szárított csokrot szeretnénk készíteni, lefele lógatva kössük fel. A levendula őszi másodvirágzásának mennyisége kb. a nyári virágmennyiség fele.

A levendula – rózsa társítás közismert, hiszen napfényigényük közös és a levendula a rózsabokroktól távol tartja a tetveket . A levendula kerek ezüstös-zöld bokrai kiemelik a rózsa színeit, szépségét. Jól megfér egymás mellett több fűszernövénnyel, például a kakukkfűvel, mentával. Ideális sziklakertekbe, vagy utak mellé sorban ültetve, de kis fácskává is nevelhetjük metszéssel.Akár teraszokon és balkonokon is tarthatjuk, de csak nagyobb virágcserépbe, dézsába ültetve.

A levendula az egyik legsokoldalúbban, legváltozatosabban használt gyógy-, fűszer- és dísznövény. Európába a római hódítók hozták be, az ókorban ez a növény a szépségápolás meghatározó növénye volt. Neve is innen ered: lavare = mosni. (latin)Többféleképpen használták: testre kenve, fürdővizet illatosítottak vele, szappant készítettek belőle, de akár száraz virágát a földre szórva is illatosítottak vele. A néphiedelem szerint a levendula távol tartja az ártó, rontó erőket, szellemeket. Korai feljegyzések megemlítik, hogy akinek a kesztyűje nagy mennyiségben szívott magába levendulaolajat, azoknak a szervezete sokkal ellenállóbb volt a pestissel szemben. Római és Karthágóból származó leletek arról tanúskodnak, hogy a korabeli fürdőházakban gyakran mártóztak meg levendulában. Egyiptomban mumifikáláshoz is használták, Angliában a pestis idején a csuklóra kötözve viselték. Évszázadokon keresztül használták, fájdalomcsillapító, görcsoldó, nyugtató, immunerősítő szerként. Használták még rüh és moly ellen, rovarcsípésre, fogfájás ellen,de a lábgomba-körömgomba ellen javallott. A 20. század elején a levendula gyógyszerként használatos, hasmenés, köhögés, fejfájás ellen, a II. világháborúban pedig sebfertőtlenítőként. Igen magas illóolaj-tartalma van a levendulának, melyet kipárlással nyernek. Virágként leszedve és csokorba kötve, vagy kis zsákokat készítve rengeteg mindenre felhasználható. A levendulának csodálatosan aromás, fűszeres, igen kellemes illata van. Virágját vagy leveleit megdörzsölve kezünkön hosszú ideig illatozik. Harmóniát teremt az emberben, látvány és illat együtt bűvöl el mindenkit, frissít, regenerál, felüdít és nyugtat egyszerre. A légtérbe helyezve a frissen vágott vagy szárított virágot, isteni levendula illat tölti be lakásunkat, a mi örömünkre és a molyok, tetvek, szúnyogok és rovarok bosszúságára, mert azokat elűzi.

Közvetlen fogyasztásra készíthető forrázással is és rövid ideig tartó főzettel is. Fontos az edényt fedni, hogy az illóolaj ne távozzon el. Számos gyógytea elengedhetetlen alkotórésze a levendula. Enyhe idegnyugtató hatású, fejfájást és fájdalmat csillapító, görcsoldó, segíti az emésztést, csökkenti az ideg alapú gyomor- és bélbántalmakat, a stressz okozta magas vérnyomást, az alvászavarokat.

Leginkább a nyugtató hatása az, amit kihasználunk, de a levendula serkenti a vérkeringést, és segíti a bőrpanaszok enyhítését is. Így készíts levendulás fürdőt: 10 dkg levendulavirágot forrázzunk le 2 liter vízzel, majd hagyjuk állni, és szűrjük le. A kapott főzetet keverjük a fürdővízhez.

1 teáskanál levendulaolajat összekeverünk 2 tojássárgával, egy pohár tejszínnel vagy tejjel, 2 evőkanál mézzel, ugyanennyi sóval, majd a fürdővízhez adjuk. Jó félóra alatt jut az illóolaj a bőrön át a szervezetbe. Ez a fürdő alkalmas mensruációs panaszok enyhítésére, migrén kezelésre.

Rovarcsípésre is használhatjuk a levendulaolajat. Ehhez 5 ml olajat összekeverünk 25 ml 40%-os alkohollal. A nyert folyadékba vattacsomóval mártunk, és a csípésre tesszük. 15-20 percig rajta hagyjuk.Ha nincs kedvünk pacsmagolni, a tömény olajjal is bekenthetjük a csípést.

Főleg mediterrán vidékeken használják fűszernövényként. Apróra vágott és friss hajtásaival óvatosan bánjunk, mert nagyon erős az aromája. Halételek, gyros, saláták, szószok elkészítéséhez használjuk.

15g levendulavirág és 15 g zsálya keverékéből készített teát kb. 1 liter vízzel leforrázunk. Pincében hűtve fogyasztandó. Borosüvegbe töltve megtévesztésig hasonlít egy cuvee-re.

A levendula virágját (10 szálról lecsupaszítva) forrázzuk le cukorsziruppal és hagyjuk állni egy órát. Ezután szűrjük le és ízlés szerinti frissen csavart citromlével savanyítsuk.